Kr. után 1163. Párizs, a Notre Dame Székesegyház építésének kezdete, alapkő-letétele. Ezen kor, ismertebb nevén Román-kor építészeti érdekessége, hogy már nagyon fejlett technológiával, ólomlemezzel szigetelték a katedrálisok, dómok alapjait.
Az építés során a tégla vagy kő sorok közé fektették a sík ólomlemezeket, s ezzel kb. 5-600 évre megakadályozták a nedvesség felszivárgását a falakba. Emellett használták a nedvességmentes építéshez a Mór építészetből átvett bitument (kátrányt), a Rómából ránk maradt oltatlan meszes építést és zárt, nedvességet felvenni képtelen kőtípusukat is. De sajnos csak a tehetős építtető tudta finanszírozni ezeket a költségeket.
Sajnos a középkor viharos századaiban sok építészeti tudás elveszett, melyeket az elmúlt évszázadok sem hoztak még vissza teljesen.