Acélszerkezetek horganyzására két különféle eljárást különböztetünk meg:
A tűzihorganyzást és a galvanizálást (elektrolízis).
Mindkettővel egységes, zárt bevonatot képezhetünk adott fémfelületen. Nagyon jól védi a rozsdásodástól a vas felületét, mert maga megy oldatba, cinkkorózióba a vas helyett. Magával a horganybevonatokkal szemben években mért, átrozsdásodás mentes élettartam az elvárás. A tűzihorganyzás a galvanizálással ellentétben hosszabb ideig le tudja zárni az acél felszínét, az acél szerkezeteken, az acéllemezeken az átrozsdásodás sokkal később jelentkezik.
A tűzihorganyzás során a hengerműből épp kigurított, izzó acél-lemezeket folyékony, forró (435–450 ° C) horgany fürdőbe merítik, s a horgany az acél nyers felszínébe „maródik”, diffundálódik, összeötvöződik. Minél több időt tölt az alapfém a horganyfürdőben, annál vastagabb horganybevonat keletkezik rajta. A folyamat során összességében sokkal vastagabb bevonat képződik a lemez felszínén, mint a galvanizálással bevont lemezeken. A tűzihorganyzott acélszerkezetek évtizedeken keresztül ellenállnak a korróziónak, amelynek bizonyítékai az évtizedekkel ezelőtt lehorganyzott szerkezetek ma is hibátlan állapota.
Egyszeri nagyobb költség befektetésével néhány éven belül megtérülő felületvédelem minden acélszerkezeten a festékréteggel szemben. Önmagában is rendkívül ellenálló, azonban a tűzihorganyzott felületre speciális festékréteget felhordva duplex védelmet biztosíthatunk acélszerkezeteinknek, ami szinte örök védelmet nyújt. A horganyréteg védi a festékréteget a felhólyagosodástól, felválástól, miközben a festékréteg védi a horganyfelületet a lassú cinkkorróziótól.